Mi a szűr?

Röviden megfogalmazva egy átmeneti ruhadarab az állatbőrbe öltözöttség és a szőtt kelmébe bújtság közötti ősi időkből. A szűr a honfoglalás környékén még meglehetősen egyszerű ruhadarab volt. Később kerültek rá díszek, amikor már akadtak olyan megrendelők, akik divatból is megengedhették maguknak a cifrázást. A gyapjúszövet jelölésére a szűr szón kívül másféle elnevezések is használatosak voltak a magyar nyelvterületen. Az egykori Magyarország északi megyéiben volt ismert a hunya, halina s a belőlük varrt csuha, gunyátz. Erdélyben a daróc (mely a 14. században már egy önálló ruhafélét jelölt), condra, aba hasonló anyagra utalt.

A cifraszűrben megnyilvánuló szűrszabás és hímzés csak a magyar nyelvterületbe ékelt nemzetiségeknél honosodott meg. Sem a rutén, román, sem pedig a szerb vagy horvát szűrköpenyek nem hímzettek. Így a szűr „ősi", valóban magyar ruhafélének mondható. Huszka József 1885-ben a cifraszűrt mint a „magyar ízlés tízparancsolatját", mint „ősi", „keleti" múltunkban gyökerező nemzeti kincset állította a közönség elé. Nem véletlenül! A szűr ugyanis nem csupán az állattartásból élők legpraktikusabb ruhaneműje volt, és nem csupán esőkabátnak, szélfogónak, hűtőszekrénynek, és állandóan kéznél lévő sátornak, raktárnak, névjegynek alkalmazták. Mesekönyv is volt. Motívumai sok mindent elregéltek olyan nyelven, amit régen mindenki értett. A díszekben minden benne volt. Élet is, halál is. Amikor a nyalka bojtár végigment a vásáron a bakonyi cifraszűrjében minden szem ránézett, még a lányok és menyecskék szeme is.

„Cifraszűröm Veszprémben vettem
Érte harminc forintot fizettem.
Hogyha azt a nyakamba terítem
Még az angyalát is elkerítem."

A bakonyi szűr

Ez a szó olyasmit jelent, mintha a Bakonynak valami különös alakú, és természetű szűre lenne. Másféle mint az ország egyéb vidékén. Így is van. De különösen így volt a régi időkben. A Bakony vidék közepe Veszprém. A bakonyi szűrt veszprémi szűrnek is nevezték. Így ismeri a népdal is. Egész Veszprém vármegye erdős táján viselték nyájőrző emberek, fiatal cselédek, munkába járó zsellérek. Zala, Somogy, Vas vármegyékben ez a szűr volt egykor a nagy divat. Ezt viselték a duhajok, útonállók és a szegénylegények is le egészen Szlavóniáig. Elterjedt még Tolna, Baranya, Fejér, Komárom szegényebb népe közt is. Nem volt ebben a felöltőben látszólag semmi különös. Nem volt ez se köpönyeg, se kaftán, se ködmön, se télikabát. Nem volt olyan hosszú, mint a bunda, nem volt olyan rövid, mint a szűrdolmány. Alig ért térden alul. Vállban bőre szabták, és nagy gallérja volt. A legény egészen betakarózhatott vele, belefért - ha kellett - nagy szűken még a babája is. Szűrkötője hasított bőrszíjból készült rózsára kötve, hogy kilehessen könnyen oldani.

A bakonyi szűr vastag szőrű gyapjúból tömörített, 5-6 mm vastagságú filcből készült, régi magyar rackajuhok másodnyírású szőréből. Az egykori bakonyi szűrök súlya elérhette a 30-40 kilogrammot is. A veszprémi és palotai csapók évente egyszer-kétszer fölkerekedtek, lementek a tiszai Alföldre és onnan Szeged, Szentes, Hódmezővásárhely vidékéről száz meg száz szekér gyapjút hoztak a Bakonyba. Ebből készült a bakonyi szűr. Ma már sajnos ilyen gyapjúból nem lehet készíteni szűrt, mert ősi, magyar állatfajtánkat a külhonból behozott juhok tenyésztése a kipusztulás szélére sodorta, és létszámuk oly mértékben megcsappant, hogy szőrükből gazdaságosan gyapjú termékeket előállítani nem lehet. Az a szűr talán nem is a hideg ellen volt menedék, mint inkább a szél és eső ellen. Nincs olyan szél és hóvihar a Bakonyban, amelytől a bojtárlegény testét a szűr meg ne tudta volna védeni. A szűr ellenáll az esőnek, kívülről lecsorog róla. A két ujja be van kötve, de nem kívülről, hanem belülről. Kívülről úgy látszik, mintha csak be volna tűrve.

A bakonyi szűrnek nem a főkötője volt a fontos dolog, de még csak az sem, hogy miféle gyapjúból készült. A cifrája volt különös a bakonyi szűrnek. Válla, háta, ujjai szélei be voltak födve piros posztóval, és szép kacskaringós virágokkal, tulipánok sokaságával. Ez ékes csavarással rá volt erősítve a szűrposztóra. Ezért nevezték a bakonyi szűrt egyúttal cifraszűrnek is. Sobrinak, Milfaitnak és társaiknak különösen cifra volt a szűrjük. Nyalkább, módosabb kanászok és juhászok is utóbb, e betyárok szűrjei mintájára készíttettek maguknak szűrt. Milfait Ferenc betyárvezér a veszprémi várbörtönben s kivégzése előtt leírja teljes öltözékét, annak eredeti példánya a Veszprémi Múzeumban található.

A csapók és szűrszabók gazdag, tekintélyes céhe állt fenn Veszprémben és Várpalotán is. Nagy volt minden csapó műhelye. Nagy fenekű, kerekes gépeik ott zúgtak és berregtek reggeltől estig. Zajuk messze elhallatszott. A Séd patak mellé több Kalló-malmot építettek, azokban mosták, szapulták, dagasztották a gyapjút, illetve a posztót. Állítólag ez a patak volt a legalkalmasabb vizű a jó minőségű filc, posztó előállítására. Aztán a filc, mikoron kellően megszáradt a Bakony úgyszintén különleges napján, immár végben indult visszafelé a szekereken, hogy az alföldi szűrszabóknak is jusson munka bőven. Kocsik hosszú sora szállította a portékát, Palotától Veszprémig is és vissza, a fehér országúton. A csapók raktárából átköltözött a szűrposztó a szűrszabó műhelybe és onnan a cifraszűrök az országos vásárokba.

Az ellenállás jelképei

1836-ban Veszprémben még 48 szűrszabó kínálta szűrjeit. Azután jöttek a haynaui évek, mikor a szűr ellenállási jelképpé, s ebből következően tiltott ruhadarabbá vált, s ez a tiltás még 1980-ban is éreztette hatását, amikor utolsó szűrszabó mesterünket, az ősi mesterség feltámasztóját első munkadarabjával együtt azzal utasította el a magasságos zsűri, hogy mind személye, mind szűre persona non grata a nemzeti kultúrában.

• - Úgy elkeseredtem akkor - meséli az idős mester -, hogy három évig még a sliccgombomat sem voltam hajlandó felvarrni.
• - De hát mi volt ennek a másfél évtizeddel ezelőtti fene nagy tiltásnak az oka?
• - A kiscímer. Amióta szűr készül a Bakonyban, azon mindig rajta szerepel ez a jelkép, hol önmagában, hol pedig rejtve, mondjuk egy tulipán belsejében. Ma is belevarrom mindenikbe, e nélkül nem szűr a szűr.A negyvennyolcas szabadságharc után a szűr készítése a Bakony rengetegmélyi portáira húzódott vissza, majd jött a cezúra, és a szűr végképp elbujdokolt, a mi vidékünkön legalábbis. Az ősi tudást az emberek elfeledték, a szűrök képes nyelve meghalt. Elfeledték? Meghalt?